Homo sapiens

[...] A Homo sapiens, vagyis az emberi faj egyedülálló a maga nemében, mert egy nemzetség egyetlen tagját alkotja, a Homo nemzetségnek ugyanis rajtunk kívül nincs más tagja. Linné azonban másként szemlélte a dolgokat, ezért nem vádolható azzal, hogy a Homo sapienst túlságosan távol akarta helyezni rendszerében a többi állattól. Ő a Homo nemzetségben az egyes népek legendái és mítoszai alapján az „ember" több más faját is elhelyezte, például az úgynevezett „trogloditákat", és így tovább. Azon is sokat gyötrődött, hogy vajon önálló nemzetségnek kell-e lennie a Homónak. Az 1746-ban megjelent Fauna Svecica című könyve előszavában például így ír: „tény az, hogy, természettudósként meg kellene találnom azokat a tulajdonságokat, amelyek segítenek tudományos alapon megkülönböztetni az embert a majmoktól". Az álláspontja miatt őt ért bírálatokra válaszolva 1747-ben e szavakkal fordult kollégájához, Johann Gmelinhez:

Azt kérem Öntől és az egész világtól, hogy adjanak meg valamilyen általános különbséget az ember és a majom között, amely összhangban áll a természet történetének alapelveivel. Én magam természetesen nem ismerek ilyent. ... Ha a majmot embernek nevezném, vagy az embert majomnak, akkor az összes teológus azonnal nekem esne. Pedig talán a természettudomány szabályait követve ekként kellene eljárnom.

Más szavakkal, Linné tehát maga is úgy gondolta, hogy az ember ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a majmok, amit egyébként a legkorszerűbb kutatások az ember, a csimpánzok és a gorillák DNS-ének összehasonlítása alapján a legteljesebb mértékben alátámasztanak. Ha az eddigi osztályozásokat figyelmen kívül hagynánk, és kizárólag a DNS vizsgálata által szolgáltatott bizonyítékokra támaszkodva készítenénk egy alapvetően új rendszertant, akkor az embert valószínűleg a csimpánzok közé kellene besorolni - talán a Pan sapiens lenne a megfelelő megnevezés. Pusztán történelmi véletlen - mert Linné nem akarta magára vonni a teológusok haragját -, hogy a Homo sapiens fényes elszigeteltségben, egy nemzetség egyetlen tagját alkotja.

(Részlet John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig című könyvéből, Akkord kiadó, 2004.)