Robert H. Thouless, a Cambridge-i Egyetem pszichologia professzora tanulságos kis könyvet írt "Egyenes és csalárd gondolkodás" (Straight and croocked thinking) címmel. A könyv esszenciájaként leírt harmincnyolc olyan érvelési taktikát, amelyek az emberi gondolkodási szokásokkal visszaélve igyekeznek a másikat meggyôzni.

1. Érzelmi töltésű szavak használata

PÉLDA. Az alábbi szakasz a Független Kisgazdapárt 1990-es választási kampányából származik: ~A tsz-vezetôk hada melldöngetve beszél eredményeirôl, és a parasztság érdekvédelmét akarja megkaparintani. Négy évtized állt rendelkezésre, amikor védhették volna érdekeiket. Eredményeiket nem vitatjuk, különösen nem a személyes eredményeiket, a magas prémiumaikat, gyalázatosan magas nyugdíjaikat.~ Érzelemmentes szavakkal valahogy így fogalmazhatnánk meg: ~A tsz-vezetôk azt állítják, eredményesen gazdálkodtak, és a parasztság védelmét akarják ellárni. Az elmúlt négy évtizedben nem bizonyították be, hogy képesek erre, csak a saját anyagi érdekeiket tartották szem elött.~

Ellenszere: fordítsuk le a kijelentést érzelmileg semleges szavak segítségével.

2. állítás, amely a "minden" minôsítést implikálja, de csak "néhány" minôsítô igaz.

PÉLDA. A fenti szövegben "A tsz-vezetôk hada ..." mondat azt implikálja, hogy minden tsz-vezetôre igaz a bírálat. Ha tehát feltesszük partnerünknek a kérdést, szerinte igaz-e, hogy "Minden egyes tsz-vezetô rosszul gazdálkodott és csak a saját hasznát nézte", akkor érvelése sokkal kevésbé lesz meggyôzô, talán saját szemében is, de a hallgatóság számára biztosan.

Ellenszere: illesszük bele a "minden" minôsítôt az állításba és mutassuk ki, hogy így hamis.

3. Bizonyítás kiválasztott példákkal

PÉLDA. "A feketék lusta, munkakerülô népség" - mondja vitapartnerünk.

Helytelen ellenlépés: kiváló sportolóik vannak, az 1993-as irodalmi Nóbel díjat is egy fekete írónô nyerte, aki a leghíresebb amerikai egyetem professzora.

Helyes ellenlépés: Milyen statisztika mutatta ki, hogy lélekszámuk arányában többen vannak munkakerülôk a feketék között, mint a fehérek, a sárgák vagy bármilyen színűek között?

4. Ellenfelünk állításának felnagyítása akár ellentmondással, akár félreértelmezéssel

PÉLDA. Aladár mondanivalójában elhangzik a következô mondat: "A privatizációban voltak olyan esetek, amikor a korrupció gyanuja megalapozott volt." Amikor Bélára kerül sor, reagál erre, de a következôképpen: "Egyesek azt állítják, hogy a privatizáció a korrupció melegágya. Tessék megnézni pl. a MATáV privatizációját. Mutassanak nekem egyetlen korrupciógyanús mozzanatot!"

Aladár egyetlen tisztességes védekezési lehetôsége, ha megismétli amit mondott, s most nem engedi, hogy a hosszabb mondanivalóban elsikkadjon.

5. Egy érv alapos cáfolatának kivédése szofista fordulattal.

Vegyük elô újra azt a példánkat, amikor vitapartnerünk azt állítja, hogy "A feketék lusta, munkakerülô népség". Ha erre azzal válaszolunk hogy felsorolunk olyan feketéket, akik egyértelműen cáfolják az állítást, akkor partnerünk jöhet azzal a bevett formulával, hogy "Kivétel erôsíti a szabályt." Az ilyen közhely-szerű szólás-mondások, közmondások közeli rokonságot mutatnak a heurisztikákkal. Ha nem vagyunk nagyon érdekeltek a dologban, akkor hajlamosak lehetünk igazat adni valakinek egy ilyen fordulat alapján.

Ellenszere: elemezzük a formulát és bizonyítsuk megalapozatlan voltát.

6. Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel.

Ellenszere: ne hagyjuk, hogy vitapartnerünk eltérjen az eredeti kérdéstôl, állítsuk ismételten az eredeti, valódi kérdést.

7. Bizonyítás következetlen érvvel

Egy vitában eléggé jellegzetes része a felek vonalának, hogy a témában tájékozottnak tartják magukat, s ennek elismerését várják el a partnereiktôl is. Ha kiderül rólam, hogy egy bizonyos tekintetben tudatlan vagyok, akkor veszélybe kerül a homlokzatom. Ezért hajlamos vagyok inkább elfogadni az ellenfelem érvét, mint vállalni, hogy tudatlanságom kiderül.

Ellenszere: kérjünk magyarázatot az állítás és az állítólagos bizonyíték közötti kapcsolatra, még akkor is, ha esetleg tudatlannak tűnünk.

8. Az az érv, hogy ne küszködjünk X-szel, ami elismerten rossz dolog, mert van egy még rosszabb Y, s erôfeszítéseinket az ellen irányítsuk

Ellenszere: mutassunk rá, hogy ez indokolja az Y elleni fellépést, de nincs okunk nem harcolni X ellen is.

9. Azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti közép

Ellenszere: tagadjuk, hogy ez az elv hasznos módja az igazság kiderítésének. A gyakorlatban ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy megmutatjuk, a mi álláspontunk is ábrázolható két szélsôség közötti középként.

10. Rámutatni egy érvelési forma logikai helyességére, miközben premisszái kétes vagy valótlan tényeket tartalmaznak

Ellenszere: tagadjuk meg, hogy az érvelés logikájáról vitázzunk, s helyette mutassunk rá az állítólagos tény hibás voltára.

11. Logikailag megalapozatlan formájú érvelés alkalmazása

Ellenszere: csupaszítsuk le az érvelést jólval egyszerübb formára, hogy nyilvánvalóvá váljék megalapozatlansága.

12. Körbenforgó érvelés

Ellenszere: lényegében ugyanaz, mint a 11-esnél.

13. Olyasmivel érvelni, ami maga is bizonyításra szorul

PÉLDA. Aladár és Béla arról vitatkoznak, vajon a keresztények erkölcsösebben élnek-e, mint a nem keresztények. Aladár szerint igen, ám Béla ellenvetésként felsorol egy csomó közös ismerôst, akik templomjárók és keresztény nézeteket vallanak, de részegesek, elhanyagolják a családjukat és más szempontból is kivetni való az életvitelük. Aladár ezt az érvet azzal veti el, hogy azok, akik ilyesmiket csinálnak, nem "igazi" keresztények. A trükk itt az, hogy Aladár most a "keresztény" más definícióját használja, mint a vita elôzô fordulójában. Ott még az volt a kérdés, hogy azok, akiket külsô jegyek alapján keresztényként tartunk számon, erkölcsösebb életet élnek-e. Az új definíció valahogy úgy szólhatna, hogy azokat nevezzük keresztényeknek, akik erkölcsös életet élnek. így viszont visszavezettük az egész gondolatmenetet egy körbenforgó érvelésre.

14. Egy szavakra vonatkozó kijelentést úgy vitatni, mintha az tényekre vonatkozna, vagy nem elválasztani az állítás szavakra vonatkozó részeit, ha az mindkét félét tartalmaz

PÉLDA. A vita tárgya, hogy a "zöld" szín vajno a tárgyak tulajdonsága, vagy csak az elménkben lakozik. Ez csak akkor okozhat nézeteltérést, ha egyszerre használjuk abban az értelemben, hogy "a fű zöld", és abban az értelemben, hogy "a zöld szín élményét kelti bennem." Az utóbbi nyilván relatív, lehet azzal érvelni, hogy a világítástól függôen én láthatom a füvet pirosnak is. Mindkét szóhasználat jogos lehet, de adott esetben meg kell különböztetni.

Ellenszere: Mutassunk rá, hogy a kérdéses dolog mennyire azzal áll összefüggésben, hogy miként használunk bizonyos szavakat, s nem annyira (ha egyáltalán) ténybeli vagy értékbeli különbségekbôl.

15. úgy adni elô egy tautológiát, mintha ténybeli ítélet volna

PÉLDA. Aladár és Béla a különbözô nevelési felfogások erényeirôl vitatkoznak. Aladár az iskolai fegyelem régimódibb felfogásának híve, Béla pedig amellett van, hogy nagyobb szabadságot kell biztosítani a gyerekeknek az iskolában. A vita egy pontján Aladár így szól: "El kell ismerned Béla, a túl nagy szabadság nem jó dolog az iskolában." Béla most bajban van, hiszen ezt csakugyan el kell ismernie. Csak éppen Aladár állítása játék a szavakkal. Azon alapul, hogy valamibôl túl sok, az nem jó. A "túl sok" pedig azt jelenti, hogy akkora mennyiség, ami már nem jó. Azaz, a túl sok az túl sok, vagy a nem jó az nem jó. Nyilvánvaló tautológia. Innen már világos, hogy Bélának azt kell megkérdeznie, mennyi a "túl sok".

16. Spekulatív érv alkalmazása

PÉLDA. Aladár szerint jól működô, egészséges társadalom csak akkor lehetséges, ha a múlt politikai bűneit igazságosan megtorolják. Béla ezzel szemben azt állítja, hogy politikai tettek igazságos elbírálása lehetetlen. Mindketten spekulatív világra vonatkozó ítéketeket igyekeztek hozni, ami akkor baj, ha ennek alapján a valóságos helyzetre vonatkozó következtetéseket akarnak levonni.

Ellenszere: mutassunk rá, hogy abból nem lehet valamire következtetni, aminek lennie kellene vagy az illetô érzése szerint lennie kellene.

17. Egy kifejezés jelentésének megváltoztatása az érvelés során

Ellenszere: definiáljuk a kérdéses kifejezést vagy cseréljük föl egy rokonértelművel, és nézzük meg, vajon így is igaz marad-e a másik állítás.

18. Olyan dilemma alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja, hogy lehetôségek folytonos sora húzódik a két bemutatott véglet között

PÉLDA. A Református egyház X. zsinatáról tudósít az új Magyarország. Ebben szerepel az alábbi bekezdés: ~Krisztus egybeszerkesztô, integráló munkájával szemben tapasztalható a sátáni dezintegráció, a szétszórás, a bomlasztás folyamata. A mindenkit személy szerint megszólító, tehát legszemélyesebb szeretettel ellentétben a mindenkit szertedoszlató sátáni gyűlölet. Az egységrejutás ennek a zsinatnak a központi feladata - hansúlyozta az elnök-püspök.~ Azaz, aki nem ért 100%-ig egyet mondjuk a zsinatnak a még ezután meghozandó állásfoglalásával, az a sátáni gonoszt szolgálja.

Ellenszere: mutassunk rá.

19. A kontinuitás tényének fehasználása arra, hogy kétségbe vonjuk két dolog különbözô voltát (a "szakáll érve")

PÉLDA. Klasszikus szofista csalárd érvelés az, amikor "bebizonyítja", hogy a szakállas és a borotvált arcú férfi között nincs különbség. Az a trükk, hogy szôrszálanként halad, és kérdi vitapartnerét, hogy az eggyel több szôrszál már szakáll-e.

Ellenszere: mutassunk rá, hogy attól, hogy fokozatos az átmenet, a különbség még valódi. Arra is rámutathatunk, hogy az ilyen érveléssel akár a fekete és fehér, vagy a meleg és hideg közötti különbséget is tagadhatnánk.

20. A definíció jogosulatlan használata vagy annak követelése

PÉLDA. Nagyon ok olyan fogalmat lehet fölsorolni, amely példaként szolgál erre a csalárdságra. Az "ateistát" pl. megpróbálhatja valaki úgy definiálni, hogy "mindenki, aki nem kötôdik valamely valláshoz". Ezzel a trükkel operál az is, aki merôben szubjektív dolgok esetében követel vitapartnerétôl egyértelmű definíciót. Pl. "Határozd meg nekem, mit értesz azon, hogy 'szexuálisan vonzó nô!'".

Ellenszere: rá kell mutatni, hogy a valóságban a tények bonyolultabbak, mint az ô fejében.

21. Sugalmazás ismételt állítással

Számos kísérleti eredmény tanúsítja, hogy az ismétlás önmagában is rokonszenvessé tud tenni szinte bármit. Igazolták ezt értelmetle szótagokkal éppúgy, mint az illetôk számára tökéletesen értelmetlen kínai írásjelekkel.

22. Sugalmazás határozott fellépést alkalmazva

Az ismétlés hatását fokozza az élô szónoklat esetében, ha a szónok rendíthetetlen magabiztossággal mondja szövegét.

23. Sugalmazás a presztizsre támaszkodva

Ellenszere: a 21-23. trükkök összetartoznak, ellen szerük is hasonló. Egyetlen dolgot lehet csinálni: tudatossá tenni. Ezt lehet egyszerű figyelemfelhívással, de lehet úgy is, hogy nevetségessé tesszük.

24. Hamis presztizs

Ellenszere: csak a leleplezés.

25. ál-szakzsargonon alapuló presztizs

Ellenszere: szerényen kérjük meg, hogy fogalmazzaon egyszerűbben.

26. úgy tenni, mintha nem értenénk, s ezt presztizzsel támasztani alá

Tegyük föl, hogy a nagy politikai presztizzsel rendelkezô embernek viszonylag kis presztizsű újságíró kényes kérdést tesz föl. A megkérdezett megteheti, hogy azt mondja: "Nem értem, mit kérdez.". Ezzel a hallgatóságban azt a látszatot keltheti, hogy az újságíró kérdezett sületlenséget, hiszen különben a nagyobb presztizsű politikus nyilván értette volna, mire akar kilyukadni.

Ellenszere: magyarázzuk meg a szükségesnél jobban álláspontunkat.

27. Olyan kérdéseket alkalmazni, amelyek a másikat magára nézve romboló beismerésekre vezetik

PÉLDA. "Vajon jót tesznek-e a mezôgazdaságnak a magasabb árak, amelyek az importélelmiszerre kivetett adó emelését követôen kialakulnak?" Tegyük föl, hogy a kérdezett el akarta kerülni, hogy szóbakerüljön az esetleges élelmiszerár-emelkedés. Mivel az elôfeltevésekre a tagadás nincs hatással, akár "igen"-nel, akár "nem"-el válaszol, kénytelen bevallani, hogy az élelmiszerek ára emelkedni fog.

Ellenszere: tagadjuk meg a beismerést.

28. Puszta tekintélyre hivatkozni

PÉLDA. "Bemondta a Szabad Európa"

Ellenszere: fontoljuk meg, hogy az illetô, akinek állítólag tekintélye van, kellô okkal mondja-e, amit neki tulajdonítanak.

29. Egy kétséges állítással szembeni ellenállást leküzdeni azáltal, hogy elôrebocsátunk néhány könnyen elfogadható állítást

Ez a stratéga azon alapul, hogy szeretünk - kényelmi és takarékossági okokból - sémákban, sztereotipíákban gondolkodni, s hogy ezekhez gyakorta társulnak érzelmek is. így azután, ha a szónon eleinte olyasmiket mond, amik összhangban vannak ezekkel a sémáinkkal, akkor hajlamosak vagyunk ráhangolódni arra, hogy amit a szónok mond, az igaz. öt egyetértés után könnyel elfogadjuk alaposabb fontolgatás nélkül a hatodik állítást is, pedig lehet, hogy ez rejti a horgot, s az elôzôk csak a beetetést szolgálták.

Ellenszere: legjobb védekezés, ha ismerjük e trükköt és készen állunk kivédeni.

30. Egy kétes állítást olymódon megfogalmazni, hogy az illeszkedjék a hallgató gondolkodási szokásaihoz, vagy elôítéleteihez

A megfogalmazás egyik lehetôsége az analógia: egy ismert, megfelelô (és általánosan igaznak tartott) sztereotípiával analógiát állítani fel, s ezáltal tüntetni föl bizonyítottnak az állítást.

Ellenszere: a legjobb védelem az a szokás, hogy rákérdezünk a nyilvánvalóra. Egy sajáto eszköz, ha más kontextusban újrafogalmazzuk a kérdéses állítást, olyan kontextusban, ahol gondolkodásu szokásaink talán nem késztetnek elfogadására.

31. Egy érvelés premisszáiként elôre megemésztett gondolatok általánosan elfogadott megfogalmazásait alkalmazni

PÉLDA. "Horn kijelentette: az ország ma sokkal súlyosabb helyzetben van, mint négy évvel ezelôtt, hiszen az államadósság kétszeresére, a költségvetési hiány pedig háromszorosára nôtt." Talán nem szükséges bizonygatni, hogy a nemzetgazdaság annál sokkal bonyolultabb, semhogy ilyen egyszerű képlettel leírható volna. De jól hangzik.

Ellenszere: jó humorral és valódi bizonyítékokkal mutassunk rá, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint ahogy ellenfelünk sejteti.

32. "Mindkét oldal mellett sok minden felhozható, ezért nem lehet a kérdést eldönteni", vagy bármely más megfogalmazás, amely akadémikus kívülálláshoz vezet

Ellenszere: mutassunk rá, hogy ha nem cselekszünk, annak épp olyan valóságos következményei lehetnek, mintha valamelyik vitatott javaslat szerint cselekednénk.

33. Érvelés tökéletlen analógiával

34. Érvelés erôltetett analógiával

Ellenszere: mutassunk rá, hogy még hány erôltetett analógiát lehetne felvonultatni.

35. Feldühíteni az ellenfelet, arra számítva, hogy akkor rosszul fog érvelni

Ellenszere: ne gurulj dühbe.

36. Hazabeszélés

Hajlamosak vagyunk arra, hogy saját érdekeink védelmében más érveket hozzunk föl, mint amit mások esetében helyénvalónak tartunk. Az az érv, ami esetünkben egy dolgot támaszt alá, mások esetében gyakran éppen az ellenkezôjét hivatott megalapozni.

Ellenszere: alkalmazzuk az ellenfél speciális érveit olyan egyéb állításokra, amelyeket ô nem ismer el.

37. Azért javasolni vagy elvetni egy állítást, mert gyakorlati következményei vannak a hallgatóra nézve

PÉLDA. Az úgynevezett taxis-blokád idején mindkét fél élt ezzel az eszközzel azon igyekezetében, hogy maga mellé állítsa az embereket. A kormány pl. azt bizonygatta, hogy a blokád rossz az embereknek, mert akadályozza ôket a szabadságukban és károkat okoz a termelésben. A taxisok azzal érveltek, hogy a fellépésük mindenkinek az érdekét szolgálja, nem csak a fuvarozókét, hanem akár nyugdíjasokét is, hiszen az üzemanyag-áremelése drágítja a szállítást, az pedig a tej árában éppúgy megjelenik, mint a taxi fuvardíjában.

Ellenszere: azáltal válhatunk védetté e hatással szemben, ha kialakítottunk magunkban azt a szokást, hogy felismerjük, amikor elôítéleteunk vagy az önérdek hajt bennünket, s hogy nem bízünk az ítéletünkben olyan kérdésekben, amelyekben gyakorlati érdekeltségünk van.

38. Az érvelés céljából elôítéleteket vagy indítékokat tuladonítunk az ellenfelünknek

A tulajdonított elôítéletek lehetnek igazak is és hamisak is, a közös az bennük, hogy nem viszik elôre a probléma megoldását.

Ellenszere: mutassunk rá, hogy más elôítéletek éppúgy bizonyíthatnák az ellenkezôjét, s más dolog, hogy valaki miért vall egy álláspontot, s megint más, hogy az álláspont igaz-e vagy sem.

/Síklaki István: A meggyôzés pszichológiája/