Az aura

(Részlet Makai Mihály: Merre vagy szellem napvilága? című könyvéből)

Az aura: ahogyan az alternatív tudomány látja; mint szenzáció; és ahogyan a szkepticista megközelítés látja. Mit is mutat a Kirlian-felvétel?

Az utóbbi évtizedben nálunk is elszaporodtak az „alternatív" tudományok. Ezek többsége a gyógyítással kapcsolatos. A gyógyítás mögött meghúzódó „filozófiát" a már ismertetett irányzatokból állítják össze. Az ilyen alternatív eljárások egyik visszatérő témája az emberi aura. Először azt mutatom be, hogyan tárgyalja az aurát az alternatív tudomány egyik elismert képviselője, azután szemügyre vesszük, hogyan tálalják az aurát szenzációként, majd megismerjük a szkeptikus hozzáállást is. Egy közelmúltban megjelent könyv szerint (Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek. Budapest, Hunga-Print, 1987.) az aura jól látható és felhasználható a gyógyításban. A könyv bevezetőjében (8. oldal) az alábbiakat olvashatjuk:

Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek című könyve vezérfonal az Emberi Ener-giamezővel történő gyógyításhoz. Gyönyörűség a nyitott elméjű ember számára, aki jelen megértésünk és tudásunk valósága mögé kíván nézni. A szerzőnek sokirányú képzettsége van, fizikusként indult, többféle gyógyító technikát megismert, s végül pályáján a nyugati világ egyik legjobb spirituális gyógyítójává vált.

A könyv arra épül, hogy egy energiatengerben élünk, akkor tehát miért ne lehetne valamiféle kölcsönhatás az emberi test energiamezője és a környezet energiamezője között? A szerző légköri fizikából doktorált, a NASA Goddard Space Flight Centerében dolgozott, (Ugyanott. ll.o.) műholdak műszerezésével kísérletezett öt éven át. (Uo. 17. o.) A könyv már a 25. oldaltól egy igényes összefoglalóval indul, amelyben a tudományos nézetek összegzése található - természetesen a szerző szemszögéből. A newtoni fizika jellemzésénél a következő megjegyzést találjuk: (Uo. 25. o.)

Az anyag és az energia kölcsönhatásai, mint például amikor egy rádió zenét játszik, még nem voltak ismertek. Az sem tűnt fel még senkinek, hogy maga a kísérletező is befolyásolja a kísérlet eredményét, nemcsak a pszichológiai, de a fizikai kísérletekben is, amint ezt a fizikusok nemrég bebizonyították.

Javaslom az olvasónak, lapozzon vissza a nagy vihart kavart Sokai botrányhoz, és olvassa el újra Sokai dolgozatának első bekezdését. Ha Brennan kisasszony fenti megjegyzése nem váltott ki hasonló visszhangot, az csak azért lehet, mert Brennan kisasszony olvasóit ilyen apróság nem érdekli.

Rögtön a newtoni fizika rövid jellemzése után a szerző a térelmélettel foglalkozik négy bekezdés erejéig. Ebben is található kifogásolható állítás.

Ily módon született meg a világegyetemről szóló új elmélet, amely szerint az univerzum mezőkből áll. E mezők egymással kölcsönhatásban lévő erőket hoznak létre. Végre volt egy olyan tudományos elmélet, amellyel már elkezdhettük megmagyarázni azt a képességünket, hogy tudunk egymásra hatni távolról is, anélkül hogy látnánk egymást vagy beszélnénk egymással.

Mindannyiunknak volt már olyan tapasztalata, hogy felvettük a telefont, és tudtuk, ki van a vonal végén, még mielőtt megszólalt volna. Az anyák gyakran megérzik, hogy gyermekük bajban van. Ezeket a jelenségeket a mezőelmélet fogalmaival magyarázhatjuk meg. (Uo. 26. o.)

Sajnos, ez a szöveg a mezőelmélet teljes félremagyarázása. A mezőelmélet a kvantummechanika egyik ága, azt írja le, hogyan magyarázhatók a részecskék közti kölcsönhatások. A kvantummechanika az anyag elméletét szolgáltatja, de nem ad választ arra, hogyan bomlik le egy gerjesztett állapotban lévő elektron egy alapállapotú elektronra és egy fotonra. E folyamat leírásához az anyag és az őt körülvevő tér kapcsolatát kell leírni. Ezt szolgáltatja a mezőelmélet (amit a fizikusok térelméletnek neveznek). A térelmélet adott magyarázatot arra, miért azonos két elektron vagy két proton. A térelmélet a hétköznapi életben nem előforduló kis távolságokon és nagy energiákon végbemenő eseményekkel foglalkozik.

Az idézett szöveg azt sugallja, hogy a térelmélet magyarázatot kínál a hétköznapok - többnyire emberekkel kapcsolatos - érthetetlen jelenségeire. Ez nem igaz, ilyen magyarázat nem létezik, legfeljebb arról lehet szó, hogy a kvantumfizika nehezen megemészthető világában egyszer megleljük a magyarázatot.

A következő rész a relativitáselmélet rövid összefoglalója. Mindjárt az első mondat hamis állítást tartalmaz: „Albert Einstein 1905-ben publikálta Speciális relativitáselmélet című művét, ami a newtoni világnézet valamennyi alapelvét romba döntötte." A valóságban a newtoni dinamika és kinematika érvényben marad, csak érvényességi körét jelöli ki a relativitáselmélet: a fénysebességhez képest kis sebességek tartománya. A szerző ezen is túlmegy, amikor az idő szubjektív fogalmát is belekeveri a relativitáselméletbe:

Ideje, hogy abbahagyjuk a newtoni gondolkodásmódon kívüli tapasztalataink érvénytelenítését, és kitágítsuk valóságunk kereteit. Mindannyiunknak voltak olyan tapasztalatai, hogy az idő felgyorsult, vagy hogy az időnek nyoma veszett. (Uo. 26. o.)

A relativitáselmélet ugyanis semmit sem mond a szubjektív időről. Azt hiszem, az idézetek jól tanúskodnak Brennan kisasszony képzettségéről. A továbbiakban szó esik a fénysebességen túli kapcsolatteremtésről, természetesen szigorúan tudományos alapon, morfogenetikus mezőkről és persze a többdimenziós valóságról. A bevezető részek tehát az áltudományos munkák klasszikus szabályát követik: ha a 21. században el akarsz adni egy halandzsát, azt mindenképpen tudományos köntösbe kell öltöztetned, a nélkül tudomást sem vesznek róla.

Ezután jöhet az emberi energiamező, az aura. A tárgyalás történelmi összefoglalóval indul, kiindulási pont a képeken a szentek feje körül látható glória, a „vallási beavatottak" elbeszélése arról, hogy esetenként fényt látnak emberek feje körül. Szóba kerül, hogy vallási gyakorlatokkal (meditáció, ima) olyan tudatállapot érhető el, amelyben az észlelés fokozottan érzékennyé válik. Ez a nézet kb. kétszáz éve az alkimisták jellemző nézete volt, de elvetették, mint a tapasztalattal össze nem egyeztethetőt. Ez az ál-tudományos munkák másik általános jellemzője: szívesen nyúlnak vissza már csődöt mondott régi elvekhez. Az egyetemes energiát az indiai filozófia paranának nevezte, a kínai filozófia csínek, a zsidó filozófia pedig asztrális fényről beszél. Az 5. fejezetben az energiamezőről esik szó.

Az Egyetemes Energiamező vizsgálatához úgy kezdhetünk hozzá legkönnyebben, hogy egy szép nyári napon lefekszünk a fűbe és a kék égre bámulunk. Kis idő múltán képesek leszünk látni a kis orgone gömböcskéket, amint a kék égen cikázó mintákat írnak le.

A valóságban ezek a gömböcskék nem a levegőben, hanem a szemünkben vannak. A szerző azt állítja, hogy szabad szemmel is látja azokat az energiamezőket, amelyek például egy falevelet vesznek körül, és párhuzamba állítja a Kirlian-fényképeken látható „aurával". Az emberi aurával kapcsolatban megtudjuk, hogy annak hét rétege van, a hét réteg hét csakrához tartozik, amit a szerző úgy értelmez, hogy valójában hét testünk van. Maga a csakra energiaáramlást jellemez, minden egyes energiaáram egy ponton belép az emberi testbe és egy másik ponton kilép belőle. A hét réteg a következő:

• Étertest: erővonalak struktúrája.
• Érzelmi test: az étertestet körülvevő finomabb test.
• Mentális test: még finomabb, mint az érzelmi test, gondolati, érzelmi folyamatok kapcsolódnak hozzá.
• Asztrál test: a mentális testen túlnyúlik, az emberi testen kb. 15-30 cm-rel terjed túl.
• Éteri szint: ez az a szint, ahol a hang teremt anyagot.
• Mennyei szint: a spirituális sík érzelmi szintje.
• Keterikus szint: a spirituális sík mentális szintje. (Uo. 51. o.)

A továbbiak részletezését mellőzöm. A könyv szerkesztése nagyon ügyes, a nyugaton szokásos középiskolai természettudományos tankönyvek szerkezetét követi, ahol a jelenséget leírják, majd gyakorlatok következnek. A 7. fejezet áttekintő kérdései közül az első így hangzik: „Mikor vállal a lélek felelősséget testéért?" A gyakorlatok között szerepel a csakrák vizsgálata ingával. Lényeges, hogy hemzsegnek a körmönfontan megfogalmazott, bizonyítat-lan állítások, sok közöttük a hibás. Mindez azonban csak „tudományos köntösben" adható el. A könyv célja aligha lehetett más, mint az ezoterikát kedvelők számára még amatőr színvonalúnak sem nevezhető, de megnyugtató hatású (aki tájékozatlan, akár el is hiheti a leírtakat, ha csak el nem végzi a leírt kísérleteket is) kiadvány készítése.

Nemcsak az aggódásiparág jó üzlet, de a misztériumok is. Az alább ismertetendő kiadvány (Megmagyarázhatatlan. Budapest, Akkord-Panem, 1993.) egy mérsékelt (tehát nem a tudatosan hazudó), nyilvánvalóan a piac igényeit kielégíteni igyekvő könyv.

„A láthatatlan képmása" című fejezet foglakozik az aurával. A bombasztikus bevezetésből megtudjuk, hogy „Misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek már régóta állítják, hogy az emberi testet egy többnyire láthatatlan fényköd övezi. Majd 1970-ben arról érkeztek hírek, hogy szovjet tudósok le is fényképezték ezt az aurát." Ezzel szemben a fejezetben arról van szó, hogy Szemjon Kirlian kifejlesztett egy módszert, amivel valamit le lehet fényképezni, de hogy mi az a valami, az a mai napig nem derült ki. Ez is tipikus jelenség: egy villamosmérnök méricskél, talál valami szokatlant. Ezt vagy maga, vagy mások botcsinálta biológusként megpróbálják értelmezni.

A cikkben megismerjük a felfedezés hátterét, többek között azt, hogy egy tudományos laboratóriumban született (ez fontos, hiszen e nélkül hiteltelen lenne az egész írás), a feltaláló évtizedekig csiszolta ötletét, aminek persze előzményei is voltak, hiszen kapcsolatba hozható Nikola Tesla (1856-1943) (itt most a nagyfeszültségű fényképezésben elért eredményéről van szó) és George de la Warr kísérleteivel (ez utóbbi azt állapította meg, hogy az emberi testet elektromágneses tér veszi körül). Egy bemutatón nem sikerült a fénykép előállítása, ám kiderült, hogy a felvétel egy influenzás emberről készült volna. Ekkor jöttek rá, hogy hasonlóan jelentős különbséget lehet megfigyelni egy egészséges és egy beteg növény levelei között. A következtetés: „A kísérlet révén beigazolódni látszott Kirlian elmélete: berendezése képes figyelmeztetni a betegségekre. A nagyfeszültségű fényképeken megjelent a betegség vagy fertőzés jele, még mielőtt a fiziológiai szimptómák jelentkeztek volna."

Az írás megemlíti azt is, hogy ha levágtak egy darabot egy levélből, a nagyfeszültségű felvételen a teljes levél körvonala látszott. A felvétel tehát a levél maradékából képes volt rekonstruálni a levél egészét! Gyorsan meg is jegyzik - a jelenség pontos leírása helyett -, hogy ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen „egyes látnokok" látják a „fantomvégtagot" azokon az embereken, akik amputáción estek át. Nyilván arról van szó, hogy amit Kirlian felvételén látni, az nem maga a tárgy, hanem annak asztrál teste. Minden bizonyíték nélkül, de kiemelten közli a cikk írója az alábbi állítást: „Bizonyíték van arra a feltételezésre, hogy a minden élő szervezetet körülvevő energiamező mértéke és természete megegyezik a Kirlian-lenyomatokkal." Maga az állítás is gyanús. Mit jelent az, hogy bizonyíték van egy feltételezésre? Ha valamit feltételezünk és az bizonyítható, akkor az többé nem feltételezés. Mit takar az energiamező mértéke? Hogyan tud az megegyezni bármilyen lenyomattal? Ennek a mondatnak nincs jelentése, szerepe csak annyi, hogy a felületes olvasót elkápráztassa. Mellesleg, a cikkben található bőséges fotóanyagban élettelen tárgyak Kirlian-lenyomata is látható, „aurát" ott is látni, ami a fenti kijelentést rombadönti. Az aura vagy élőlényeket körülvevő energia-Mező, s akkor a Kirlian-felvétel nem azt látja, mert élettelen tárgyak ilyen mezővel nem rendelkezhetnek. A másik lehetőség, hogy aurájuk nemcsak élőlényeknek van, akkor viszont azt kellene megmagyarázni, mi is látható a felvételeken.

Körülbelül ez az a pont, ahol az olvasó felteszi a kérdést: minek kell nekünk egyáltalán CT-vizsgálat, ultrahang és röntgen, amikor itt van ez a Kir-lian-felvétel? Erre gyorsan itt a megnyugtató válasz: „A Kirlian-fényképezés a nyugati világban még gyermekcipőben jár, és eddig még nem sikerült szilárd következtetéseket levonni." Akkor nyilván a Szovjetunióban volt látványos fejlődés - nyugszik meg az olvasó. Ám csak annyi derül ki, hogy Alma Atában dr. Viktor Inyuskin évek óta foglalkozik a Kirlian-fényképezéssel, és arra a következtetésre jutott, hogy a fényképeken látható „aura" az általa „biológiai plazmának" nevezett jelenség bizonyítéka. A szerző úgy gondolta, ennyivel minden olvasónak be kell érnie. De milyen kapcsolat van az aura, a biológiai „plazma" és a Kirlian-fénykép között?

A kiegyensúlyozott tájékoztatás nem engedi meg, hogy az ártatlan olvasót becsapják, ezért a „Kritikai Szemszögből" című részben, a cikk végén két bekezdés is foglalkozik azzal, hogy a fényképek értelmezése nem lezárt kérdés. Felmerül ugyan annak lehetősége, hogy a Kirlian-fényképekkel betekintést nyerhetünk az alany fizikális és lelki állapotába. Az utolsó két mondat:

Mások, köztük gyakorló tudósok, ennél messzebbre mennek. De mindnyájan egyetértenek abban, hogy Kirliannak sikerült belépnie egy eleddig ismeretlen világba, amely egykor csak misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek számára volt ismeretes. Kirlian mindnyájunk számára láthatóvá tette a láthatatlant.

Ezek a mondatok a manipuláció gyöngyszemei. Bele vannak keverve a gyakorló tudósok, amivel sikerül azt a látszatot kelteni, mintha egy általánosan elfogadott nézetről volna szó. Annak hangsúlyozásával, hogy Kirlian egy ismeretlen világba lépett be, gyengíteni szándékozik a kritikát, hiszen a kritika is csak bizonytalan állításokat sorakoztathat föl. Sajnos, rossz hírem van. A látnoki képességűeknek a koronakisülés jelenségei csak annyi segítséget nyújtanak, mint jósnőnek a kávézacc: azzal ugyanolyan eséllyel jósolható meg a jövő, mint a nélkül.

Az ezoterikus szenzációk vásárán meglehetősen népszerű attrakció az aurafényképezés. (Joe Nickel: Aura Photography: A Candid Shot. Skeptical Inquirer, 2000. május-június.) Ősidők óta létező hiedelem, hogy az aura nem más, mint az a sugárzás, amely minden élőlény energiamezőjéből árad és minden élőlényt körülvesz. Vannak, akik azt állítják, látják az aurát, de ezek a különleges képességgel (a képesség angol elnevezése „clairvoyance") megáldott emberek elég ritkák. Rosemary Guiley (Rosemary Ellen Guiley: Harper's Encyclopedia of Misticai & Paranormal Experience. New York, Harper Collins, 1991. 40-42. o.) a jelenség vizsgálata során a következő megállapításra jutott: „nem találtunk bizonyítékot a jelenség létezésére". Az elképzelés áltudományként él tovább. Egy 191 l-ben kiadott könyvben Dr. Walter J. Kilner azt állította, hogy nemcsak látja az aurát és fel is használja diagnózis felállításakor, de elfogadta a nem létező N-sugárzás létét is. A Brit Orvosi Újság tréfának tekintette az esetet. De mi is az aura valójában?

Napjainkban önjelölt „természetgyógyászok" állnak elő azzal az állítással, hogy képesek a páciens betegségét diagnosztizálni az „energiamező" érzékelése alapján. A bátrabbak azt is állítják, hogy a páciensnek jelen sem kell lennie, elegendő egy fénykép vagy egy telefonhívás. Egy ilyen ismert diagnoszta Carolyne Myss az USA-ban. Myss azt állítja, hogy „képes fizikális és spirituális terápiát ajánlani, amivel a pácienst kezelni lehet". Ezt az eljárást energiamező terápiának nevezte el. Csakhogy semmilyen tudományos bizonyítékot nem tud felmutatni annak igazolására, hogy tényleg rendelkezik az általa említett képességgel.

Az emberi test valóban kibocsát bizonyos sugárzásokat, többek között gyenge elektromágneses sugárzást is az idegek elektromágneses aktivitása következtében, továbbá kémiai kibocsátásokat, ennek egyik formája az egyéni testszag, hanghullámokat az emberi test (tüdő, szív, bél) mozgása folytán, továbbá, mivel az emberi test általában melegebb a környezeténél, egy hőmérsékletmezőt, amelynek következtében az emberi test körül megfigyelhető a levegő sajátságos áramlása is. Egyes auraspecialisták (Cyril Permutt: Photographing the Spirit World. Wellingborough (England), The Aquarian Press, 1988. 57-58. o.) ezeket a sugárzásokat azonosítják az aurával. Ez azonban nem azonos az egységes aura létezésével, azt sem bizonyítja, hogy rendelkeznek az aurának tulajdonított misztikus tulajdonságokkal.

Ha vannak olyanok, akik tényleg képesek látni az energiamezőt, eltűnődhetünk azon, miért találunk az energiamező összetételére vonatkozóan ellentmondásos leírásokat, ahogyan ezt Guiley megjegyezte. A következőket mondja:

Nincs két auradiagnoszta, aki pontosan ugyanazt az aurát látná. Egyesek azt állítják, a teljes aurát látják, ami rétegekre (testekre) osztható, mások ellenben csak az aura egy részét látják.

Természetesen megvizsgálták, vajon az auradiagnoszták, akik az emberi test különféle kisugárzásait vélik látni, valóban objektív, létező dolgot látnak-e. Ezek a vizsgálatok nem tudták megerősíteni a fenti állítást. Az egyik esetben például egy sötét szobában elhelyeztek egy vagy két embert. Az au-radiagnoszta feladata az volt, állapítsa meg, hány aurát lát. A kapott eredmények lényegében megegyeztek a véletlen találgatásból várható eredményekkel. (Robert W. Loftin: Auras: Searching for the light. Sheptical Inquirer, 14(4), 1990. 403-409.o.) James Randy, az ismert bűvész, egy másik tesztet hajtott végre tévékamerák előtt. A sikeres szereplőknek százezer dollár jutalmat ajánlott. Az auralátónak ki kellett választania 10 személyt, akiknek az auráját jól látja. Magukat a személyeket nem láthatta, azok egy paraván mögött álltak, csak az aurájuk volt látható a paraván felett. Ezután a 10 személy kiment... és csak egy részük jött vissza. Az auralátónak az volt a feladata, hogy eldöntse, melyik paraván mögött állnak, melyik mögött nem. Tízből négy találatot ért el, ami kevesebb, mint a találgatásból várható öt találat. A szerző megemlíti saját tapasztalatát is. Médiumnak jelentkezett egy kísérletnél, hosszú időn keresztül visszatartotta lélegzetét, de válla mozgásával imitálta a légzést. Az auralátó lelkesen ecsetelte, hogyan változik láthatóan az aura a kilégzés és belégzés hatására...

Természetesen megpróbáltak fényképet készíteni az auráról. Azok a kijelentések, hogy az aurát sikerült lefényképezni, egyszerű félreértéseken alapulnak. Ha például valaki infravörös fényképet készít az emberi testről, az auraszerű sugárzást fog látni ugyan a test körül, de az egyszerűen a test hőmérsékleti sugárzását mutatja. Komolyabb bejelentés volt az 1970-es években, hogy az aurát le lehet fényképezni a Kirlian-módszerrel. Ez a kamera nélküli technika nagyfeszültségű, nagyfrekvenciájú áramot vezet át a földelt vizsgálati tárgyon. A megfigyelhető „felfénylő levegő" vagy „aura" közvetlenül fotólemezen, filmen vagy fotópapíron is rögzíthető. Ezek a Kirlian-fotográfiák bolyhos fényeket mutatnak az ujjak vagy más objektumok körül.

Noha azt állították, hogy a Kirlian-fotográfiákon látható aura a „bioplaz-ma" vagy az „életenergia" eloszlását mutatja a vizsgált tárgyban, az valójában csak „a gázban megfigyelhető koronakisülés vizuális vagy fotografikus képe". Továbbá, a kísérletek nem szolgáltattak bizonyítékokat arra nézve, hogy a koronakisülés szerkezetét kapcsolatba lehetne hozni a „minta fiziológiai, pszichológiai vagy pszichikai állapotával". Ehelyett összesen huszonkét olyan tényezőt találtak, amelyek befolyásolják a koronakisülés szerkezetét; ilyen tényező többek közt az ujjra gyakorolt vizsgált nyomás, a levegő nedvességtartalma és sok más mechanikai, környezeti és fotográfiai körülmény. Megfigyelték, hogy mechanikus tárgyak (pénzérme, papírcsík) is rendelkeznek Kirlián aurával. (Arleen Watkins-William S. Bickel: A study of the Kirlian effect. Skeptical Inquirer, 10(3), 1986. 244-257. o.)

Kirlian tapasztalatát követve Guy Coggins, egy kaliforniai vállalkozó, aki eredetileg villamosmérnök volt, 1992-ben kidolgozta az auraleképezés fotográfiát. Coggins szerkesztett egy kamerát, az Aura Camera 6000-t. Ez egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, amely színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról úgy, hogy azon látható „annak elektromágneses tere, vagy aurája" is. Coggins létrehozott egy Progen nevű vállalatot, amely árul egy WinAura nevű programot is. A WinAura lehetővé teszi, hogy az aura változását, mozgását a tévé képernyőjén mint mozgófilmet lássuk. A képernyőről a képet ki is lehet nyomtatni.

Coggins elismeri, hogy a készüléket megvásárlók nagyobb része nem is tudja, hogyan működik az Aura Camera. A tudósok szkeptikusak Coggins berendezésével kapcsolatban. Ennek fő okát Coggins az alábbiakban látja:

Annak oka, hogy a tudományos közvélemény kevéssé fogadta el az energiaterápia, az aura és a bioenergiával kapcsolatos kutatásokat, az eredmények megjósolhatat-lanságában keresendő. Ahhoz, hogy egy konkrét tudományosan megfogalmazható állítást ki lehessen mondani, az kell, hogy a végrehajtott beavatkozást azonos körülmények között kétszer megismételve, azonos eredményt kapjunk. Ezen a területen nincs ilyen szerencsénk.

De mi is a helyzet Coggins technikájával? Elképzelhető, hogy a fotólemez hazudik? A reprodukálhatatlan felvételért természetesen nem a fotólemez a felelős, hanem az alkalmazott technika. A fénykép elkészítéséhez a vizsgált személy a kezét egy elektromos modulra helyezi, ami kapcsolatban áll a kamerával is és a komputer printerrel is. A kéz akupunktúrás pontjaira helyezett elektróda a bőráramot (Coggins szerint az ellenállást) méri, s ez nyilván függ attól, milyen állapotban van a vizsgált személy. A számítógép által rajzolt kép ettől az áramtól (is) függ, ráadásul az áram különböző frekvenciájú komponenseit is megjelenítik. Nem világos, mit is lehet látni a felvételen, ezért annak értelmezése is bizonytalan. Megjegyzem, hogy amatőröknél gyakran előfordul, hogy észrevesznek valamit, de maguk sem tudják, mi az; majd fejükbe vesznek egy elképzelést, és a továbbiakban kritika nélkül ezt az elképzelést erőltetik.